Építési telke egy fenyőerdő által körülölelt tisztáson található, ahová a kezdetektől fogva természetes anyagból készült házat álmodott meg családja számára. A faház a hideg éghajlat miatt nem tűnt elégségesnek fűtés szempontjából ezért a fa mellett valami jobb hőszigetelő képességű anyag után is kutatott, így talált az ír Steve Allin könyvére, akiről a cikksorozat korábbi részében számoltunk be.
A könyv alapján és saját elképzeléseit is felhasználva elkezdte az építkezést, amelynek az alapja az Észak-Amerikában már hagyományosnak számító favázszerkezet volt, de a favázat kitöltő fal anyaga már meszes-kender habarcs lett, amelyet a helyszinen kevertek a következő arányban: 2/3 habarcshoz 1/3 arányban keverték a kenderrostot. A hagyományos habarcshoz képest fél adag cementet adagoltak a keverékhez, valamint 2-3% helyben található agyagot. Ez képezte a fal anyagát. A falat kívülről még kőzetgyapot szigeteléssel is ellátták.
A falat borító anyagban már pernye is található, ami ipari másodnyersanyagnak számít Kanadában, ettől van a habarcsnak ilyen sötét színe. A pernye/mész/kenderrost keverék arányokról viszont nem  esett szó, mivel a gyártója levédte az összetételét. A kendertartalmú falazattól azt várják, hogy a fűtésük hatékonyabb, annak kölstége alacsonyabb lesz. Nem lesz olyan érzékeny a nedvességre, mint a standard könnyűszerkezetes faház lenne, valamint a tűzállósági tulajdonsáai is kedvezőbbek annál.
Jayeson annyira beleszeretett ebbe az építési módba, hogy a saját otthona után másoknak is építene szivesen ilyen házakat, ezért ilyen célú vállalkozásba fogott (Hempcrete Natural Building Ltd), a kenderépítésnek Ő lett a kanadai úttörője.
Csendesen jegyezném meg, hogy Kanadában, ahogy sok más országban  is sokkal egyszerűbb az építkezések és és az új anyagok engedélyeztetési eljárása, mint Magyarországon.
Szerző: Dudok Tímea