Építkezés természetes építőanyagokkal 6 – avagy a szalmaépítés Magyarországon
2011. 06. 14. 15:04
A természetes építőanyagokkal való építkezésről szóló cikksorozatomat egy olyan érdekességgel szeretném zárni, amely remélhetőleg nagy jövő elé néz: ez a szalmaépítés.
Ha ma Magyarországon természetes építőanyagokról beszélünk, elsőként a faházak vagy a vályogházak jutnak az ember eszébe. A faházak száma folyamatosan emelkedik, hiszen a könnyűszerkezetes házak többsége favázas, de a vályogházak száma nem, vagy alig emelkedik. Ez utóbbiból viszont jelentős mennyiség van hazánkban: kb 700.000 db. Jó hírét azonban erőteljesen megtépázták a tavalyi és azelőtti árvizek, mert jelentős nedvességnek kitéve hamar elveszíti szilárdságát. Akár favázas akár vályogépítésről beszélünk, nagyon jó kiegészítője lehet a szalmabála, mint szigetelő vagy mint építőanyag.
Ha ma Magyarországon természetes építőanyagokról beszélünk, elsőként a faházak vagy a vályogházak jutnak az ember eszébe. A faházak száma folyamatosan emelkedik, hiszen a könnyűszerkezetes házak többsége favázas, de a vályogházak száma nem, vagy alig emelkedik. Ez utóbbiból viszont jelentős mennyiség van hazánkban: kb 700.000 db. Jó hírét azonban erőteljesen megtépázták a tavalyi és azelőtti árvizek, mert jelentős nedvességnek kitéve hamar elveszíti szilárdságát. Akár favázas akár vályogépítésről beszélünk, nagyon jó kiegészítője lehet a szalmabála, mint szigetelő vagy mint építőanyag.
Használhatjuk a szalmabálát hőszigetelő rétegként (akár utólag is) de megfelelő favázszerkezettel akár teherviselőként is.
Amire azonban minden esetben ügyelni kell, az a vályoghoz hasonlóan a falazat szárazon tartása. Természetes anyag lévén nedves körülmények között könnyen penészedhet, ezért nagyon körültekintően kell építeni ezt is. Ha ez sikerül, akkor viszont fűtési, esetleg hűtési költségben már az első években meghálálja magát. A táblázatból látható, hogy még a vályognál is kedvezőbb a hőszigetelő képessége, pedig ebben a rangsorban már a vályog is elég előkelő helyen áll.
A szalmával való építkezés történetét talán Hederics Gábor szavaival lehet a legfrappánsabban leírni:
„A szalmabálából való építkezés nem új találmány. Idestova 150 éve építették meg európai telepesek az első szalmabála-házakat, akkor még ideiglenes jelleggel, az Egyesült Államokban Nebraska Homok - hegyei közt. Az ideiglenes épületek olyan jól „vizsgáztak”, hogy később vályogtapasztással véglegesítették őket. Az 1980-as évek végén karolták fel újra a szalmaépítészetet és tették mára már világhírűvé. Az elmúlt húsz év alatt az információáramlás felgyorsulásával elterjedt szinte az egész világon.
Magyarországon jelenleg több mint harminc szalmabála-ház épült engedéllyel, az engedély nélküliekről sajnos nincs pontos információ, de jóval nagyobb számban épültek, mint az engedélyesek. Ettől is többen vannak azok, akik jelenleg tervezik szalmabála-ház építését.”
A korábbi cikkekben a kenderrel való építést taglaltuk, a kettő azonban nem zárja ki egymást, a variációknak az ötvözésükre csakis a képzelet szabhat határt.
Talán felmerül a kérdés, mi köze ennek a mészhez.
A fára, kenderre, és a szalmára is érvényes az alapszabály, hogy csakis meszes vakolattal szabad velük dolgozni. A mész, mint kötőanyag rugalmas és lehetővé teszi a levegő és pára áramlását.
Ez azért fontos, mert minden természetes építőanyag ellen a legnagyobb hibát annak légmentes lezárásával tudjuk elkövetni. A mész azonban amellett, hogy engedi „lélegezni” a szerkezetet a kémhatásából adódóan megakadályozza a penész és egyéb gombák megjelenését és elterjedését és a rovarok sem szeretik.
A cikket szerkesztette: Dudok Tímea
A szalmaépítésről további információ: www.szalmaepitok.hu
Amire azonban minden esetben ügyelni kell, az a vályoghoz hasonlóan a falazat szárazon tartása. Természetes anyag lévén nedves körülmények között könnyen penészedhet, ezért nagyon körültekintően kell építeni ezt is. Ha ez sikerül, akkor viszont fűtési, esetleg hűtési költségben már az első években meghálálja magát. A táblázatból látható, hogy még a vályognál is kedvezőbb a hőszigetelő képessége, pedig ebben a rangsorban már a vályog is elég előkelő helyen áll.
A szalmával való építkezés történetét talán Hederics Gábor szavaival lehet a legfrappánsabban leírni:
„A szalmabálából való építkezés nem új találmány. Idestova 150 éve építették meg európai telepesek az első szalmabála-házakat, akkor még ideiglenes jelleggel, az Egyesült Államokban Nebraska Homok - hegyei közt. Az ideiglenes épületek olyan jól „vizsgáztak”, hogy később vályogtapasztással véglegesítették őket. Az 1980-as évek végén karolták fel újra a szalmaépítészetet és tették mára már világhírűvé. Az elmúlt húsz év alatt az információáramlás felgyorsulásával elterjedt szinte az egész világon.
Magyarországon jelenleg több mint harminc szalmabála-ház épült engedéllyel, az engedély nélküliekről sajnos nincs pontos információ, de jóval nagyobb számban épültek, mint az engedélyesek. Ettől is többen vannak azok, akik jelenleg tervezik szalmabála-ház építését.”
A korábbi cikkekben a kenderrel való építést taglaltuk, a kettő azonban nem zárja ki egymást, a variációknak az ötvözésükre csakis a képzelet szabhat határt.
Talán felmerül a kérdés, mi köze ennek a mészhez.
A fára, kenderre, és a szalmára is érvényes az alapszabály, hogy csakis meszes vakolattal szabad velük dolgozni. A mész, mint kötőanyag rugalmas és lehetővé teszi a levegő és pára áramlását.
Ez azért fontos, mert minden természetes építőanyag ellen a legnagyobb hibát annak légmentes lezárásával tudjuk elkövetni. A mész azonban amellett, hogy engedi „lélegezni” a szerkezetet a kémhatásából adódóan megakadályozza a penész és egyéb gombák megjelenését és elterjedését és a rovarok sem szeretik.
A cikket szerkesztette: Dudok Tímea
A szalmaépítésről további információ: www.szalmaepitok.hu
Cimkék: Mészoltók, természetes