A talajban található mésznek alapvetően három formáját különböztetjük meg:
·         A legmozgékonyabb a vízoldható forma, növénytáplálás szempontjából a legjelentősebb, más tápelemekhez hasonlóan a gyökéren keresztül jut a növénybe, felvételét a környezeti tényezők (pl talaj nedvességtartalma, kémhatása, más ionok jelenléte)nagy mértékben befolyásolja. A talaj összes kalciumkészletének a vízoldható forma csupán töredéke – mindössze néhány százaléka.
·         Kicserélhető mész: a talaj-kolloidok felületén helyezkedik el. Agrokémiai szempontból különösen nagy jelentőséggel bír, mert a talaj kémhatásának szabályozásában fontos szerepe van.
·         Rosszul oldódó, szilikátokban és más agyagásványokban előforduló kalcium. Többnyire karbonát formájában van jelen a talajban, növények számára hozzáférhetővé csak a mállás után válik. Legnagyobb mennyiségben ezt a kalcium-formát tartalmazzák a talajok.
A három kalciumforma között egyensúly áll fenn, élesen nem különíthetőek el egymástól. Hogy a három vegyületformának egy adott időben milyen az egymáshoz viszonyított aránya, az a talajban lejátszódó fizikai, biológiai, de mindenekelőtt kémiai folyamatoktól függ.
Amikor az egyensúlyi állapot megbillen, a talaj kémhatása csökken, megindul az elsavanyosodás folyamata, ami alapvetően három tényezőtől, a csapadékviszonyoktól, a műtrágyázástól, a talajtulajdonságoktól függ.
A mész hiányával a tenyészidő folyamán számos formában találkozunk. A Kalcium a talajból az öntözés és az esőzés hatására a gyökérzóna alá mosódik, olyan mélyen fekvő rétegekbe, ahol a gyökerek már nem érik el, így a növények szempontjából elvész.
A kimosódás mértékét fokozzák a savas esők, amelyeknek mészkioldó hatása még intenzívebb. A helytelen műtrágyázás, a rosszul megválasztott műtrágyák következtében is elsavanyodhat a talaj, amelytől a kalcium-kivonódás fokozott mértékű. A zöldségnövények által a terméssel, szárral, levélzettel a talajból kivont kalcium mennyisége eléri a 300-400 kg/ha – t, ami többszöröse a szántóföldi növények által kivont mészmennyiségnek. Ez különösen igaz az olyan esetekre, ahol a melléktermékeknek számító lombozatot és szárat is letakarítjuk a termőtábláról, és ebben a felhalmozódó kalcium az őszi mélyszántással nem kerül vissza a talajba.
A kalcium hiánytünetek megszüntetésére, a talajok elsavanyodásának megakadályozására meszezzük a talajt, az ilyen célból alkalmazott módszereket alapvetően két csoportba osztjuk:
·         A mészhiányt kiváltó tényezők megszüntetése. A tenyészidőben a viszonylagos kalcium-hiány következtében kialakult tüneteket leghatásosabban a zavaró tényezők megszüntetésével lehet orvosolni, de igen hatékony lehet ilyen eseten a kisadagú könnyen és gyorsan felvehető kalciumtartalmú trágyák használata is.
 
·         A mésztrágyázás vagy meszezés. Ősszel az ún. melioratív meszezés alkalmával a talaj savanyúságának megszüntetése a cél, ilyenkor nagyadagú 20-60T/ha meszet juttatunk ki az őszi szántás alkalmával. Ezt a nagyadagú meszezést nem kell évenként megismételni, általában elegendő a 3-4 évenkénti meszezés.
Fontos szempont a meszező anyag kiválasztásánál a kiegyenlített hatást befolyásoló szemcseméret és a garantált összetétel.