A 3. Nemzetközi kenderépítési konferencián jártam Svájcban
2012. 11. 08. 15:33
A korábbi cikkeimben már beszámoltam arról, hogy a kenderépítésben hogyan és merre halad a világ. Legalábbis arról a részéről, amiről én tudok.
Idén október 16-17-én megint nyílt alkalmam tapasztalatokat gyűjteni erről a témáról, sőt előadóként beszámolni arról, hogy Magyarországon is elindultak azok a folyamatok, amelyek lehetővé teszik a természetes és hagyományos építőanyagok széles körű terjedését, gondolok itt a szalmaépítési és vályogépítési szabványunk megjelenésére. Mindkét építési forma jól ötvözhető a kenderépítési eljárásokkal és nagy szerepe van benne a mésznek.
Idén október 16-17-én megint nyílt alkalmam tapasztalatokat gyűjteni erről a témáról, sőt előadóként beszámolni arról, hogy Magyarországon is elindultak azok a folyamatok, amelyek lehetővé teszik a természetes és hagyományos építőanyagok széles körű terjedését, gondolok itt a szalmaépítési és vályogépítési szabványunk megjelenésére. Mindkét építési forma jól ötvözhető a kenderépítési eljárásokkal és nagy szerepe van benne a mésznek.
A konferenciának egy svájci üzleti és mérnöki főiskola adott
otthont, ami azért volt nagyon furcsa, mert az iskola 100%-ban betonból készült,
ami ugye nem éppen a természetes építőanyagok közé sorolandó. A környéken éppen
folyamatban lévő épület-felújításokat volt alkalmunk megnézni. Az egyik egy
családi ház utólagos szigetelése a másik egy belvárosi közösségi épület
felújítása volt, ahol helyet kap óvoda, klubhelység, könyvtár és zeneterem is.
Steve Allin a készülőben lévő kenderpítési műszaki előírások vázlatát ismertette, ami alapul szolgálhat később egy európai szabványnak is.
Paolo Ronchetti- vel már a 2009-es első ilyen konferencián volt alkalmam találkozni, akkor még egyetemista volt és most öröm volt látni, hogy ahogyan tervezte annak idején, Észak-Olaszországban alapított egy céget, amely kimondottan a kenderépítésre specializálódott. Már 10 kisebb felújítási projecten vannak túl és egyre nagyobbakat vállalnak.
Érdekes volt Roger Bodley beszámolója Tasmániából, ő arról mesélt milyen hibákat érdemes elkerülni az építkezés során, amiket Ő sajnos nem került el. Főleg a szállítási határidőkkel és az időjárási viszontagságokkal gyűlt meg a baja.
Wolf Jordan természetes kötőanyagokról beszélt nekünk, és amiért én különösen a szívembe zártam az az a mondata volt, hogy egy jó oltott mészhez igazából nem kell semmilyen adalék.
Az Euromair cég már kissé automatizált gépeket ajánlott a kendevarkolatok gépi szórásához, ami még ugyan nem nevezhető nagyipari módszernek, de manufakturálisnak már mindenképpen igen.
Végül a Vicat nevű cégtől egy mérnök a természetes cementekről beszélt, amit a jelenlévő hallgatóság meglehetősen erős szkepticizmussal fogadott, mivel általában az organikus építészek kerülik a cement használatát és semmilyen fajtáját nem minősítik természetesnek, akkor sem ha használniuk kell valamilyen szilárdsági határérték elérése érdekében.
Amit a magam számára mindenképp tanulságként szűrtem le, leginkább az, hogy bár a kenderépítés szépen terjed a világban, nem tekinthető annak olyan alkalmazásnak, amely tömeggyártási tevékenységet vonna maga után. A legnagyobb üzemek is inkább manufakturális jellegűek, de alapvetően nem is tűnik célnak a tömeggyártás kialakítása, hiszen a kendert nem célszerű 50-60 km-es távolságokra elvinni.
Steve Allin a készülőben lévő kenderpítési műszaki előírások vázlatát ismertette, ami alapul szolgálhat később egy európai szabványnak is.
Paolo Ronchetti- vel már a 2009-es első ilyen konferencián volt alkalmam találkozni, akkor még egyetemista volt és most öröm volt látni, hogy ahogyan tervezte annak idején, Észak-Olaszországban alapított egy céget, amely kimondottan a kenderépítésre specializálódott. Már 10 kisebb felújítási projecten vannak túl és egyre nagyobbakat vállalnak.
Érdekes volt Roger Bodley beszámolója Tasmániából, ő arról mesélt milyen hibákat érdemes elkerülni az építkezés során, amiket Ő sajnos nem került el. Főleg a szállítási határidőkkel és az időjárási viszontagságokkal gyűlt meg a baja.
Wolf Jordan természetes kötőanyagokról beszélt nekünk, és amiért én különösen a szívembe zártam az az a mondata volt, hogy egy jó oltott mészhez igazából nem kell semmilyen adalék.
Az Euromair cég már kissé automatizált gépeket ajánlott a kendevarkolatok gépi szórásához, ami még ugyan nem nevezhető nagyipari módszernek, de manufakturálisnak már mindenképpen igen.
Végül a Vicat nevű cégtől egy mérnök a természetes cementekről beszélt, amit a jelenlévő hallgatóság meglehetősen erős szkepticizmussal fogadott, mivel általában az organikus építészek kerülik a cement használatát és semmilyen fajtáját nem minősítik természetesnek, akkor sem ha használniuk kell valamilyen szilárdsági határérték elérése érdekében.
Amit a magam számára mindenképp tanulságként szűrtem le, leginkább az, hogy bár a kenderépítés szépen terjed a világban, nem tekinthető annak olyan alkalmazásnak, amely tömeggyártási tevékenységet vonna maga után. A legnagyobb üzemek is inkább manufakturális jellegűek, de alapvetően nem is tűnik célnak a tömeggyártás kialakítása, hiszen a kendert nem célszerű 50-60 km-es távolságokra elvinni.
Cimkék: Mészoltók, természetes építkezés